Différences entre versions de « Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Tékozló fiú »

De Rich Annotator System
 
(7 versions intermédiaires par le même utilisateur non affichées)
Ligne 1 : Ligne 1 :
 
{{#lst:Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben (óravázlat) (Radvánszky Anikó)|heading}}
 
{{#lst:Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben (óravázlat) (Radvánszky Anikó)|heading}}
 +
 
<span id="1">1</span>
 
<span id="1">1</span>
  
Ligne 30 : Ligne 31 :
 
a mélyvilági kínt ismeritek?
 
a mélyvilági kínt ismeritek?
  
<div class="half-right">Szövegszerű utalás a Tékozló fiú evangéliumi példázatára: „<sup>14</sup>Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. <sup>15</sup>Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. <sup>16</sup>'''Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.''' <sup>17</sup>Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! <sup>18</sup>Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” ([https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/15/ Luk 15],14-18.)</div>
+
<div class="half-right">[[Fichier:Rembrandt_Harmensz_van_Rijn_-_Return_of_the_Prodigal_Son.jpg|left|120px]]Szövegszerű utalás a Tékozló fiú evangéliumi példázatára: „<sup>14</sup>Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. <sup>15</sup>Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. <sup>16</sup>'''Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.''' <sup>17</sup>Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! <sup>18</sup>Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” ([https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/15/ Luk 15],14-18.)</div>
 
Feljött a nap. <span style="color:#21bc01;">Vesszőnyi fák sötéten<br>
 
Feljött a nap. <span style="color:#21bc01;">Vesszőnyi fák sötéten<br>
 
a haragos ég infravörösében.</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#1a|Fa motívum &rarr;]] |note }}
 
a haragos ég infravörösében.</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#1a|Fa motívum &rarr;]] |note }}
Ligne 44 : Ligne 45 :
 
a kései, keserü léptekért.
 
a kései, keserü léptekért.
  
S majd este lesz, és rámkövül sarával<br>
+
<span id="2a"></span>S majd este lesz, és rámkövül sarával<br>
 
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt<br>
 
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt<br>
 
<span style="color:#21bc01;">őrzöm tovább e vonulást, e lázas<br>
 
<span style="color:#21bc01;">őrzöm tovább e vonulást, e lázas<br>
Ligne 51 : Ligne 52 :
 
Valamikor a paradicsom állt itt.<br>
 
Valamikor a paradicsom állt itt.<br>
 
Félálomban újuló fájdalom:<br>
 
Félálomban újuló fájdalom:<br>
hallani óriási fáit!</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#2|Fa motívum &rarr;]] |note }}
+
hallani óriási fáit!</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#2a|Fa motívum &rarr;]] |note }}
  
 
<div class="half-right">'''A tékozló fiú története''' Pilinszky életművében egyébként is központi helyen lévő, a költő világ- és művészetértelmezésének mintegy kulcsát adó evangéliumi parabola.<br>Egyéb verseiben:
 
<div class="half-right">'''A tékozló fiú története''' Pilinszky életművében egyébként is központi helyen lévő, a költő világ- és művészetértelmezésének mintegy kulcsát adó evangéliumi parabola.<br>Egyéb verseiben:
 
* [[A tékozló fiú keresése]]
 
* [[A tékozló fiú keresése]]
* [[Tékozlók]]
+
* [[Tékozlók]]  
 
Prózai műveiben lásd:
 
Prózai műveiben lásd:
 
* „Nem latinórán vagyunk, hanem a tékozló fiú drámájának közepében élünk.” ([[Bűn és bűnhődés]], ''Új Ember'', 1965. szeptember 26.)
 
* „Nem latinórán vagyunk, hanem a tékozló fiú drámájának közepében élünk.” ([[Bűn és bűnhődés]], ''Új Ember'', 1965. szeptember 26.)
* „Úgy érzem, minden igaz mű – kimondatlanul – a tékozló fiú történetének megismétlése. A világ ama pálfordulásának »kegyelmi pillanata«, mely épp a külsőségekben mit se változtatva, mindenkor egy helyben állva történik meg.” ([[Egy lírikus naplójából]], ''Új Ember'', 1968. október 6.)
+
* „Úgy érzem, minden igaz mű – kimondatlanul – a tékozló fiú történetének megismétlése. A világ ama pálfordulásának »kegyelmi pillanata«, mely épp a külsőségekben mit se változtatva, mindenkor egy helyben állva történik meg.” ([[Egy lírikus naplójából (1968)|Egy lírikus naplójából]], ''Új Ember'', 1968. október 6.)
 
* „A nagy regények rejtetten mindig a tékozló fiú lépéseit követik, forrástól forrásig és bölcsőtől bölcsőig vezetnek.” ([[Bölcsőtől a koporsóig]], ''Új Ember'', 1978. október 29.)
 
* „A nagy regények rejtetten mindig a tékozló fiú lépéseit követik, forrástól forrásig és bölcsőtől bölcsőig vezetnek.” ([[Bölcsőtől a koporsóig]], ''Új Ember'', 1978. október 29.)
* „Bizonyos értelemben mindannnyian tékozló fiúk vagyunk, mégis azzal a különbséggel, hogy egyesek már a visszafelé vezető úton járnak” ([[Egy lírikus naplójából]], ''Új Ember'', 1972. november 12.)</div>
+
* „Bizonyos értelemben mindannnyian tékozló fiúk vagyunk, mégis azzal a különbséggel, hogy egyesek már a visszafelé vezető úton járnak” ([[Egy lírikus naplójából (1972)|Egy lírikus naplójából]], ''Új Ember'', 1972. november 12.)
 +
<br>Pilinszky-publicisztika: [[Két „rendhagyó” szent]] (1980).</div>
 
Haza akartam, hazajutni végül,<br>
 
Haza akartam, hazajutni végül,<br>
 
ahogy <span style="background-color:#FFFF00;">megjött ő is a Bibliában</span>.<br>
 
ahogy <span style="background-color:#FFFF00;">megjött ő is a Bibliában</span>.<br>
Ligne 84 : Ligne 86 :
 
az ég alatt, a tüzes ég alatt.<br>
 
az ég alatt, a tüzes ég alatt.<br>
 
<span style="color:#21bc01;">Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,<br>
 
<span style="color:#21bc01;">Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,<br>
és mozdulatlan égő ketrecek.</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#1|Fa motívum &rarr;]] |note }}
+
és mozdulatlan égő ketrecek.</span>{{#info: [[Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben/Fa motívum#1a|Fa motívum &rarr;]] |note }}
  
 
Nem értem én az emberi beszédet,<br>
 
Nem értem én az emberi beszédet,<br>

Version actuelle datée du 25 octobre 2020 à 09:34

Pilinszky János

Apokrif

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké
,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a faFa motívum →:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Rembrandt Harmensz van Rijn - Return of the Prodigal Son.jpg
Szövegszerű utalás a Tékozló fiú evangéliumi példázatára: „14Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” (Luk 15,14-18.)

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.
Fa motívum →

Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

2

Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserü léptekért.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!
Fa motívum →

A tékozló fiú története Pilinszky életművében egyébként is központi helyen lévő, a költő világ- és művészetértelmezésének mintegy kulcsát adó evangéliumi parabola.
Egyéb verseiben:

Prózai műveiben lásd:

  • „Nem latinórán vagyunk, hanem a tékozló fiú drámájának közepében élünk.” (Bűn és bűnhődés, Új Ember, 1965. szeptember 26.)
  • „Úgy érzem, minden igaz mű – kimondatlanul – a tékozló fiú történetének megismétlése. A világ ama pálfordulásának »kegyelmi pillanata«, mely épp a külsőségekben mit se változtatva, mindenkor egy helyben állva történik meg.” (Egy lírikus naplójából, Új Ember, 1968. október 6.)
  • „A nagy regények rejtetten mindig a tékozló fiú lépéseit követik, forrástól forrásig és bölcsőtől bölcsőig vezetnek.” (Bölcsőtől a koporsóig, Új Ember, 1978. október 29.)
  • „Bizonyos értelemben mindannnyian tékozló fiúk vagyunk, mégis azzal a különbséggel, hogy egyesek már a visszafelé vezető úton járnak” (Egy lírikus naplójából, Új Ember, 1972. november 12.)

Pilinszky-publicisztika: Két „rendhagyó” szent (1980).

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra –

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Fa motívum →

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
                            Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

3

Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.