A projekt bemutatása
A digitális eszközök – amelyek segítségével a fiatalok, illetve már a középkorosztály tagjai is igen sokat olvasnak –, a könyvek mellett léteznek, tehát nem kizárólagosak; kiegészítik inkább a könyveket, semmit leváltják azokat, ahogy a tévé is létezik a mozi mellett és a mozi is az internettel együtt. A „mai fiatalok” olvasottak és műveltek, nem többet, vagy kevesebbet tudnak, olvasnak, mint a szüleik, vagy a tanáraik, hanem inkább mást és máshogy. A könyv és az olvasás történetével foglalkozó kutatók szerint nagyobb az ugrás a tekercs és a könyvforma között az olvasási stratégiákat illetően, mint a könyv és az elektronikus könyvolvasó között.
A projekt éppen arra kérdez rá, hogy ezek az új olvasói eszközök hogyan befolyásolják a szövegértést és -értelmezést, hiszen születnek művek kifejezetten ezekkel az eszközökkel és ezekre a felületekre (pl. digitális költészet). Sőt, ez az újfajta irodalom egyre interaktívabb, egyre jobban bevonja az olvasót is az alkotófolyamatba. Éppen ezek az új elektronikai eszközök ébresztették rá a kutatókat, hogy az olvasó és az olvasás épp úgy aktív részesei a szövegalkotó folyamatnak, mint az író, vagy a költő. Manapság megingani látszik a szöveg szent és sérthetetlen státusza.
A számítógépen való olvasás, szintén a szakértők szerint, közelebb áll a tekercs olvasási módjához, csak épp vertikálisan és nem horizontálisan halad. Valószínűleg az interneten való olvasás másképp koordinálja a figyelmet és a szemmozgást, mint a papíron, a könyvben való olvasás. Már nem csupán a vertikális és horizontális olvasási dimenziókat, hanem a többrétegű dimenziót is lehetővé teszi, ezért Rich Reading, azaz gazdag, több rétegű olvasás a projekt neve. Az elektronikus olvasók pedig próbálják a klasszikus könyvformát utánozni, csak épp egyfajta protézisként működnek, fel lehet nagyítani a szöveget, ha rossz a szemünk, és sokkal könnyebb keresni bennük, ha lusta az emlékezetünk…
A projektben részt vevő kutatók mindnyájan irodalomtanárok és az irodalomtudományon belül is a befogadással, azaz az olvasókkal, olvasással és szövegértelmezéssel foglalkoznak. De vannak közöttük kognitív, összehasonlító irodalomtudománnyal, fordítástudománnyal és sokféle irodalmi korszakkal foglalkozó kutatók. A projekt európai partnerekkel és francia nyelven zajlik, így közvetlenül kapunk információkat arról, hogy a partnereknek milyen eredményeik vannak.
A Rich Annotator System nem más, mint egy platform. Ennek a természetesen továbbfejlesztendő platformnak a lényege, hogy vizualizáljuk – nem magukat a műveket és a róluk szóló írásokat, hiszen ezek más felületeken is olvashatók és láthatók – hanem azokat a vonalakat, amelyek összekötik őket. És a vizualizáció (egészen tág értelemben, akár mentálisan is), ahogy a kultúrtörténetben eddig is, a megértés eszköze, így tesszük plasztikussá az olyan absztrakt jelenségeket, mint az intertextualitás, a metatextualitás, vagy az ún. háttértextualitás stb., amelyek eddig is érzékelhetők voltak, számos leírás létezik róluk, de a platformon hálózattá alakulnak, láthatóvá és virtuálisan tapinthatóvá, megtapasztalhatóvá, így azonnal érthetővé válnak. Az olvasás négy dimenzióban, sőt, ha a szövegekben szereplő idősíkokat is beleszámítjuk, ennél is több dimenzióban zajlik. Az idő vizuálisan nyilván a látvány változásán keresztül érzékelhető, és bár a platformon szimultán, vagy egymás után jelennek meg a szövegek és a hivatkozások adott esetben nem érzékeltetve a kronológiát, de ezzel egy másik jelenséget is érthetővé teszünk, azt, amelyet André Malraux képzeletbeli múzeumnak, vagy Didi-Huberman elkerülhetetlen anakróniának nevez a művek befogadása során.
A platformra feltölthetők maguk az irodalmi szövegek és a róluk szóló tanulmányok, képek, riportok, filmek, fordítások stb. Ez a RichReading platform, amelyet az úgynevezett Rich Annotator System (RAS) működtet, nyitott: minden tanár és diák, gyakorló pedagógus és egyetemi hallgató hozzáférhet, feltöltheti a műveket, szövegrészleteket és a hozzájuk kidolgozott olvasatokat, egy felhasználói segédlet segítségével. Reményeink szerint így nemcsak magát az olvasást népszerűsíthetjük, hanem a pedagógusok, a kiadói szakemberek, könyvtárosok munkáját is segíthetjük, kiegészíthetjük. A platform egyelőre magyar és francia nyelven működik és csak szabadon felhasználható szövegek kerülhetnek fel rá.
Történetileg a projektben szereplő partnerek egy 2008 óta működő sokkal szélesebb hálózat, az úgynevezett LEA (Lire en Europe Aujourd’hui: Olvasás ma Európában) csoport tagjai, amelybe még kanadai, argentin, olasz kutatók is tartoznak a partnerség országain felül. Ebből született ez a stratégiai partnerség. A 13 európai francia és összehasonlító irodalomtudományi tanszéket összefogó pályázatnak a célja, hogy az irodalmi szövegek stratégiai olvasását népszerűsítse, valamint, hogy magukat az irodalmi szövegeket és a róluk szóló kritikai értelmezéseket egymásra vetítse. Eddig ugyanis a két univerzum, az irodalom és a róla szóló elmélkedések materiálisan különváltak. Vannak a regények és a róluk szóló monográfiák, vagy tanulmányok. Még a könyvtárakban is általában elkülönül a két szekció. A projekt által létrehozott platform és az internet segítségével közvetlen az átjárás a kettő között. Nem véletlenszerű szöveghálózatokat hozhatunk létre, mint például a wikipédia (ami persze nagy segítséget jelent számunkra is), hanem az adott szövegből adódó olvasatokat, Roland Barthes szavaival élve további szöveg-galaxisokat alakíthatunk ki a platformon belül. Sőt a projekt természetéből következik, hogy a kutatásunk és a platformunk multimediális és multidiszciplináris, megnyílhat pl. nyelvészek, történészek, filozófusok, pszichológusok, teológusok stb. számára is…
A kutatásaink, konferenciáink francia nyelven folytak és folynak, de ennek a projektnek egy magyar egyetem magyar kutatócsoportja a vezetője, így magyar irodalmi szövegekről is beszélünk, sőt a fordításról is, a magyar irodalomtörténet folyamatait egybevetjük a más európai országokban zajló folyamatokkal, az elméleteket módszereket átvesszük, magyarul is megszólaltatjuk.
A projekt természetéből adódóan most a kritikai, értelmező tanulmányok felől vezetjük az olvasót a szövegekbe, de fordítva is működik a rendszer, sőt ez a platform alapkoncepciója. Az irodalmi szövegekből kiindulva gazdagítjuk az olvasást a különféle médiumok segítségével elérhetővé tett olvasatokkal, legyenek azok képi, hangzó, vagy írott, értelmező, elemző olvasatok.
⁂
A platform fejlesztése során a kutatócsoport több demót is készített. A demók fejlesztése már nem folytatódik, ezért elavultnak tekinthetők. Demó archívum:
