Jónás esete a cet(?)hallal

1. fejezet: Jónás engedetlensége és büntetése

¹Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: ²Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! ³El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. ⁴Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. ⁵Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. ⁶De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! ⁷Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. ⁸Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? ⁹Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. ¹⁰Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! ¹¹Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. ¹²Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. ¹³Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. ¹⁴Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! ¹⁵Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. ¹⁶Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

A galambról jól tudjuk, hogy nem különösebben szelíd állat. A próféta neve, amelynek jelentése galamb, tehát bizonyára nem akar a szelídség erényére utalni. Az is tény, hogy a galamb az ókori keleti ikonográfiában a szeretet képi megjelenítésére szolgál. Gyakorta feltűnik olyan képeken, ahol a termékenység isten épp nászra készül a termékenység istennővel, vagy ahol király és királyné közös lakomán élvezik az életet. Ez az ikonográfiai hagyomány állhat annak a hátterében is, hogy a galamb felbukkan a híres újszövetségi jelenetben, amelyben Keresztelő János a Jordán vizében megkereszteli Jézust:

Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. ¹⁷És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. (Mk 3,16-17)

Ahhoz, hogy a név jelentésének valódi jelentőségét fel tudjuk mérni, szükség volna egy, a ma ismertnél sokkal nagyobb mennyiségű névanyagra. Ráadásul olyan névanyagra, amely nemcsak az Ószövetség, hanem a korabeli hétköznapok nyelvi anyagát tárja elő. Olyasféle anyagra volna szükség, amely a szociolingvisztika számára is értékelhető információkat nyújt, ám ilyen anyag előkerülésére kevés az esély.

Ninive telephalma a mai Irak területén, a Tigris partján, a modern Mószul városával átellenben található. A terület a Haszúna-kor (Kr.e.VII. évezred) óta bizonyíthatóan lakott, de városias településről csak jóval későbbi időszaktól kedve beszélhetünk. Az Uruk-korban (Kr.e. IV. évezred) már bizonyosan városias település, amely szoros kulturális és gazdasági kapcsolatokat ápol Dél-Mezopotámia városi centrumaival. Fénykora arra az időszakra tehető, amikor Asszíria királya, Szín-ahhé-eriba (Kr.e. 705-681) fővárosává tette. Ide, a város északi, Qujudzsiq nevű dombjára építette lakhelyét, a „Párja nincs palota” néven ismert hatalmas komplexumot, amelyet a kutatásban Délnyugati palotának neveznek. A király unokája, Assur-bán-apli, Asszíria királya (Kr.e. 669-?) e palota közelében emelte saját, Északi palotának nevezett rezidenciáját. A város területe ekkor 700 hektár volt, lakossága pedig alighanem meghaladta a 200000 főt. Jónás könyve tehát teljes joggal nevezi nagynak, sőt hatalmasnak Ninivét. A települést 1847 óta kutatják. Az itt talált, páratlan szépségű reliefek ma a British Museumban láthatók. Az mindenesetre feltűnő, hogy Ninive ábrázolásában semmi negatívumot nem vehetünk észre. Ez is arra mutat, hogy a könyv keletkezésekor Ninive már nem az a gyűlölt birodalmi főváros volt, mint amilyennek Náhum próféta Kr.e. 7. századi könyvében olvashatjuk. E tény is érv lehet a könyv viszonylag kései datálása mellett.