Différences entre versions de « Utószó »
m (A protégé « Utószó » ([Modifier=Autoriser uniquement les administrateurs] (infini) [Renommer=Autoriser uniquement les administrateurs] (infini))) |
|||
| Ligne 1 : | Ligne 1 : | ||
<div style="background: #f9f9f9; border: 1px solid #aaa; float:right; padding: 1em; margin: 0 0 1em 1em;" class="noexcerpts"> | <div style="background: #f9f9f9; border: 1px solid #aaa; float:right; padding: 1em; margin: 0 0 1em 1em;" class="noexcerpts"> | ||
| − | [[Work of::Pilinszky János]]: Utószó | + | [[Work of::Pilinszky János]]: Utószó<br> |
| − | '''', , Budapest, | + | ''Nagyvárosi ikonok. Összegyűjtött versek 1940–1970'',<br> |
| + | Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1970. | ||
</div> | </div> | ||
{{Referencia}} | {{Referencia}} | ||
| Ligne 12 : | Ligne 13 : | ||
'''Utószó''' | '''Utószó''' | ||
| + | ''Pierre Emmanuelnek'' | ||
| + | |||
| + | Emlékszel még? Az arcokon.<br> | ||
| + | Emlékszel még? Az üres árok.<br> | ||
| + | Emlékszel még? Csorog alá.<br> | ||
| + | Emlékszel még? A napon állok. | ||
| + | A Paris Journalt olvasod.<br> | ||
| + | Tél van azóta, téli éjjel.<br> | ||
| + | Megteritesz a közelemben,<br> | ||
| + | megágyazol a holdsütésben. | ||
| + | Lélekzet nélkül vetkezel<br> | ||
| + | éjszakáján a puszta háznak.<br> | ||
| + | Inged, ruhád leengeded.<br> | ||
| + | Mezítelen sírkő a hátad. | ||
| + | |||
| + | Boldogtalan erejü kép.<br> | ||
| + | Van itt valaki?<br> | ||
| + | Éber álom:<br> | ||
| + | felelet nélkül átkelek<br> | ||
| + | a tükrök mélyén heverő szobákon. | ||
| + | |||
| + | Ez hát az arcom, ez az arc?<br> | ||
| + | A fény, a csönd, az ítélet csörömpöl<br> | ||
| + | ahogy az arcom, ez a kő<br> | ||
| + | röpűl felém a hófehér tükörből! | ||
| + | |||
| + | S a lovasok! A lovasok!<br> | ||
| + | Bánt a homály és sért a lámpa.<br> | ||
| + | Vékony sugárka víz csorog<br> | ||
| + | a mozdulatlan porcelánra. | ||
| + | |||
| + | Csukott ajtókon zörgetek.<br> | ||
| + | Sötét szobád, akár az akna.<br> | ||
| + | A falakon hideg lobog.<br> | ||
| + | Sírásom mázolom a falra. | ||
| + | |||
| + | Segítsetek hófödte háztetők!<br> | ||
| + | Éjszaka van. Ragyogjon, ami árva,<br> | ||
| + | a semmi napja mielőtt<br> | ||
| + | megjelenne. Ragyogjatok hiába! | ||
| + | |||
| + | Falnak támasztom fejemet.<br> | ||
| + | Mindenfelől az irgalomnak<br> | ||
| + | marék havát nyujtja felém<br> | ||
| + | egy halott város a halottnak. | ||
| + | |||
| + | Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj,<br> | ||
| + | egy menekülő felhő elfutóban.<br> | ||
| + | S a lovasok zuhogó, sűrü trappban<br> | ||
| + | megjönnek a csatakos virradatban. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | <small> | ||
| + | <nowiki>[</nowiki>[https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky00001/pilinszky00063/pilinszky00063.html Digitális Irodalmi Akadémia]<nowiki>]</nowiki> | ||
| + | </small> | ||
[[Category:Olvasmányok]] | [[Category:Olvasmányok]] | ||
{{#set: Cited by=Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben (óravázlat) (Radvánszky Anikó)}} | {{#set: Cited by=Versbeszéd és biblikus szöveghagyomány viszonya az Apokrifben (óravázlat) (Radvánszky Anikó)}} | ||
Version actuelle datée du 25 octobre 2020 à 09:37
Pilinszky János: Utószó
Nagyvárosi ikonok. Összegyűjtött versek 1940–1970,
Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1970.
Pilinszky János
Utószó
Pierre Emmanuelnek
Emlékszel még? Az arcokon.
Emlékszel még? Az üres árok.
Emlékszel még? Csorog alá.
Emlékszel még? A napon állok.
A Paris Journalt olvasod.
Tél van azóta, téli éjjel.
Megteritesz a közelemben,
megágyazol a holdsütésben.
Lélekzet nélkül vetkezel
éjszakáján a puszta háznak.
Inged, ruhád leengeded.
Mezítelen sírkő a hátad.
Boldogtalan erejü kép.
Van itt valaki?
Éber álom:
felelet nélkül átkelek
a tükrök mélyén heverő szobákon.
Ez hát az arcom, ez az arc?
A fény, a csönd, az ítélet csörömpöl
ahogy az arcom, ez a kő
röpűl felém a hófehér tükörből!
S a lovasok! A lovasok!
Bánt a homály és sért a lámpa.
Vékony sugárka víz csorog
a mozdulatlan porcelánra.
Csukott ajtókon zörgetek.
Sötét szobád, akár az akna.
A falakon hideg lobog.
Sírásom mázolom a falra.
Segítsetek hófödte háztetők!
Éjszaka van. Ragyogjon, ami árva,
a semmi napja mielőtt
megjelenne. Ragyogjatok hiába!
Falnak támasztom fejemet.
Mindenfelől az irgalomnak
marék havát nyujtja felém
egy halott város a halottnak.
Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj,
egy menekülő felhő elfutóban.
S a lovasok zuhogó, sűrü trappban
megjönnek a csatakos virradatban.
